Tündérrét

(zenés mesejáték)

A Csillagjáró társulat Tündérrét című zenés mesejátéka egy órás családi programot kínál.

  A rét két éteri lénye : Kála virágtündér (Terescsik Eszter) és Bodza fatündér (Nemessányi László) békességben élnek mindaddig míg arra nem vetődik Eszes Marci (Szűcs László) aki a szépséges királylány számára keres gyógyírt az erdőben. Marci, mint afféle ember, letapossa a füvet, letépi a virágokat és mindezek tetejébe még szemetel is.

  A két tündér Aesopus megzenésített meséivel vezetik rá Marcit, hogy mi a különbség jó és rossz között, valamint, hogy az eszünk helyett néha megéri a szívünkre hallgatni. A végén, természetesen, minden jóra fordul és Marci a tündérek segítségével jobb emberként távozik az erdőből. A profi színházi előadás maradandó élményt nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

 
Rendező: Végh Péter (Színművész)

Írta: Szűcs László

Dalszövegek: D. Nemessányi Éva

Zeneszerző: Nemessányi László

Díszlet: Terescsik Eszter, Főző Ditta, Szabolcs Bara, Terescsik Kati

 
Szereposztás:

 Kála: Terescsik Eszter (a Veszprémi Petőfi Színház művésze)

Köd utánunk, köd elöttünk

Embernek mi látva legyünk

Köd elöttünk, köd utánunk

Had lássa meg a világunk!

Ártó lélek közeleg szavamra figyeljetek rózsát védő rózsa-karom halljad most az akaratom

Inget szakíts, tépjél gatyát

Marci: (hátraugrik ijedtében)  Kik vagytok ti?! Gonosz szellemek? Phö-phö! (hátraköp a válla 

felett) Távozzatok rontáshozók!

Kála: (bátran, harciasan) Hallod ezt Bodza?! Még hogy mi hozunk rontást rá! Ő pusztítja nehéz lépteivel
szegény erdőnk!

Bodza: (helyeselve) Plöm!

Marci: Biztosan ti vezettetek tévútra az ösvényről!

Kála: Ráültél a legszebb margarétámra, most meg leszednéd a virágokat, amik annyi fáradságos éjszaka után
lettek ilyen szépek. Na de hol a margarétám?! Adod vissza rögvest?!!

Marci: Hosszú sora van annak, de megpróbálom rövidre fogni. Nagy bánata van országunkban a királynak.
Hétrőfszakáll király lánya olyan, de olyan szomorú születése óta, hogy a várárkot az ő könnyeivel töltötték fel.

Kála: Miért olyan szomorú?

Marci: Hát éppen ez az! Senki se tudja az okát! Összehívták héthatárról a legtudósabb, legbölcsebb,
leghosszabb szakállú orvosokat, kuruzslókat, görbehátú könyvbújókat, hogy segítsenek  a világszép leányzón.
Az orvosok kiválasztották maguk közül a legvastagabb szemüvegű, legokosabbnak látszót, aki olyan
meggyőzően tudott  bólogatni, mintha minden bajnak tudta volna az okát és az orvosságát.
Beküldték hát a kastély egyik legmagasabb tornyába a királyleány szobájába, aminek az ablaka a király
szobájára nézett, ahonnan aggódva, kezét tördelve figyelt az édesapja.